Bizonytalanságot jelent a cégeknek, hogyan értelmezzék a késedelmes fizetések ellentételezéséről szóló rendeletet. A decemberi EUB ítélet azonban minden kétséget eloszlat.
07.06.2023
2022. december 1-jén született meg az EUB ítélete a C-419/21. számú ügyben. Ez az ítélet jelentős a követeléskezelési ágazat számára, mivel nagymértékben meghatározta, hogy miként kell kiszámítani a hitelezőnek a kereskedelmi ügyletek esetében az adós késedelmes fizetése esetén felmerülő behajtási költségeiért járó kártérítést, kompenzációt. A kártérítést a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló, 2011. február 16-i 2011/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 48., 1. o.) - (a továbbiakban: irányelv) - vezette be az európai jogrendbe, pontosabban az irányelv 6. cikkének (1) bekezdése.
Eddig a tagállamok bíróságai következetlenül ítélkeztek, amikor ugyanazon szerződés (pl. keretszerződés) alapján minden egyes szállításra, számlára vagy szolgáltatásnyújtásra vonatkozóan kártérítési igényt fogalmaztak meg. Voltak olyan esetek, amikor a törvény 6. cikkének (1) bekezdésében megjelölt rögzített összegeket ítélték meg minden egyes számlára/szolgáltatásra, bár a bíróságok sok esetben elutasították a több kártérítési igényt azzal, hogy az összes számlából/szolgáltatásból eredő tartozás teljes összegét vették alapul a kártérítés értékének kiszámításához.
Érdemes megemlíteni, hogy ez a döntés egy lengyel szervezetek (egy lengyel betéti társaság és egy állami egészségügyi intézmény) közötti fizetési ügy kapcsán született. A fentiekre tekintettel a lengyel bíróság két kérdést tett fel előzetes döntéshozatalra, amelyek arra vonatkoztak, hogy egyetlen szerződés alapján, amely több, különböző időpontban történő áruszállításra vonatkozik, csak egy kártérítés vagy minden egyes szállításra vonatkozóan egy (külön) ellentételezés jár-e késedelmes fizetésért.
Az EUB egyértelműen kimondta, hogy minden egyes nem időben kifizetett szállítás külön ellentételezésre jogosít. Az EUB ezt az elvet kiterjesztette az egy szerződés keretében nyújtott különböző szolgáltatásokra is.
Véleményem szerint azonban ilyen esetben az egyszerűség kedvéért előnyösebb lenne az egy számla = egy kártérítés elv alkalmazása, mivel így elkerülhető a bíróságon annak (néha bonyolult) bizonyítása, hogy az egynél több számlán szereplő árukat ugyanazon szállítás keretében szállították. Ebben a tekintetben a döntő tényezőnek az áruk kifizetésének időpontjának kell lennie, amelyet a gyakorlatban mindig feltüntetnek a számlán.
Ezen túlmenően az EUB arra is rámutatott, hogy a tartozások ütemezése és részletekben történő fizetés esetén, ha az adós több részlet megfizetésével késik, minden egyes meg nem fizetett részlet után külön ellentételezés jár.
Üdvözlendő, hogy az EUB ezzel véget vetett a számos tagállam doktrínájában és joggyakorlatában fennálló vitának, és egyértelműen jelezte, hogyan kell kiszámítani a kártérítést az egy szerződés hatálya alá tartozó több, fennálló kötelezettség esetén. Már most megfigyelhető, hogy egyes tagállamok bíróságai már alkalmazzák az EUB értelmezését, és szükség esetén felszólítják az ügyvédeket, hogy a fent említett ítélet szellemében igazítsák ki az érvényesített követeléseket. Ez jó hír a B2B kapcsolatokban tevékenykedő hitelezők számára, és egy újabb eszköz, amely lehetővé teszi számukra, hogy hatékonyabban ösztönözzék az adósokat az időben történő fizetésre.
Végezetül meg kell jegyezni, hogy az irányelv 6. cikkében leírt átalányösszegű ellentételezés nem a behajtási költségek azon minimális összege, amelyet a hitelező az adóstól követelhet. Így ha a hitelezőnek magasabb költségei merültek fel, akkor (most már egyedi számlákra lebontva) követelheti azokat az adóstól, -feltéve természetesen- hogy bizonyítani tudja ezeket a magasabb költségeket.
Az EUB-ítélet lengyel nyelvű változata ezen a linken olvasható.